Legyél üdvözölve kedves látogató!
Nem adtam fel, nem adom fel, és igyekszem kihozni magamból azt, ami kihozható.
Először is ejtenék magamról pár szót!
Beri Jocinak hívnak! 1974 januárjában születtem. Roma édesapától, magyar édesanyától, így keverékre sikeredtem.
Bevonulásom (Katonaság) előtt pár évvel elvégeztem egy ipari sulit, ahol sikeresen végeztem, és megszereztem szakmunkás bizonyítványomat. Bútorkárpitos lett belőlem. Kis ideig maszeknál dolgoztam, majd a Fővárosi Sütőiparnál tevékenykedtem, bevonulásomig. 1992-ben leszereltem a Határőrségtől, és vissza mentem dolgozni oda, ahonnan bevonultam. Volt pár "szabad évem".
1995-ben egy végzetes nyári éjszakán, keresztül ment rajtam egy vonat, minek következtében elveszítettem három végtagomat. Pontosabban két lábamat lábszárközéptől + jobb kézfejemet csuklóból, Ezeknek köszönhhetően 100%-os rokkanttá váltam, és ettől az évtől kezdve, a rokik életét élem.
Azonban ennek ellenére is szeretném folytatni az eredeti szakmámat, majd 22 év után. Hiszen, ha valamit redesen megtanul az ember és kitartó, akkor nagyon hamar visszazökken a tanultakhoz. Szeretem a kétkezi munkát, így egy kézzel :)
Tehát tanultam, tanulok, és tanulni fogok, bár még a saját hibáiból is alig tanul néha az ember. Gyerekkoromban mindig mondták a szüleim,hogy "Tanulj fiam, mert magadnak tanulsz! A tudást senki nem veheti el tőled...." És tényleg!
( Elvégeztem egy Számítógép kezelői 9 hónapos "tanfolyamot, Szereztem Számítógépes Képkezelői Oklevelet, és jelenleg Weboldal Szerkesztést tanulok. )
Már régről szerettem volna megmérettetni magam a média világában, de ez a baleset teljes mértékben átrendezte az életemet, a külcsinről nem is beszélve, hisz jó pár centit "leszabott" belőlem. Az álmomat és mind azt, ami lehettem volna elvette, de nem adom fel, és továbbra is küzdök az álmomért, a célomért! Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok már húsz éves sőt, kétszer húsz is elmúltam.
Joggal kérdezheted, hogy akkor mit akarok én itt voltaképp?
Mit keresnék én a modell szakmában?
Jó a kérdés, és a válasz roppant egyszerű! Igaz, nem illik visszakérdezni, de most mégis ezt teszem.
Magyarországon, sőt, az egész világban csak olyan emberek élnek, akik tökéletesek? Akiknek mindenük a helyén van? Tökéletes test, arc, idomok, stb.?
Ugye, hogy nem? Be szeretném bizonyítani, hogy "nem csak az ép, és topmodell alkatúaknak van keresni valójuk a médiában."
Igaz volt már pár próbálkozásom a média területén, de mindidáig sikertelenséggel zárultak.
Reményt szeretnék adni a hozzám hasonló "nem topmodell ép, és valamilyen oknál fogva rokkant embereknek", valamint bebizonyíthatnám nekik, magamnak és mindenkinek, hogy...
Az álmok, a célok, a vágyak, elérhetőek, de tenni, küzedi kell értük!
Ha el akarsz érni valamit is az életben, azért tenni kell!!! Alázattal szolgálni. Szolgálni magadat, és egy bizonyos szintig másokat is.
De ne ess át a ló túloldalára! Hisz magad vagy az, aki többet akar az élettől, magad vagy az, aki nem elégszik meg azzal, ahol van. Akár rossz
anyagi körülmény, akár az életminőség javítása a cél.
KÜZDJ!!!, SZOLGÁLJ! és BÍZZ!!!