A versek, még 1992 környékéről származnak. Mostanában nem írok már verseket.
A
VERSEK, MEGÍRÁSUK SORRENDJÉBEN KERÜLTEK AZ OLDALAKRA, és NEM TARTALMUK
SZERINT!
Ha másolni szeretnéd megtheted hiszen nem tilthatom meg, de örülnék neki, ha a versek alá odabiggyesztenéd a nevemet... 17 Vers
Ha a verseimben magadra ismersz, az nem véletlen. Lehet, hogy neked
íródtak…?A NŐ...Rózsák
a lányok, Rózsák az asszonyok,
Ők mind-mind igazi angyalok.
Ádámnak bordájából lettek teremtve,
S angyalként léptek le a földre.
Lenge ruhában látványuk olyan ajzó,
Szemet gyönyörködtet, s ínycsiklandó.
Minden lépésnél, mint hullám, a kebel úgy ring,
Vágyat kelt, és nadrágodban érzed a kínt.
Beképzeled még azt is magadnak,
Hogy örömöt neked csak ő adhat.
S rajta az a pici bimbó, mi mered,
Valld be! Neked is elveszi az eszed.
Ahogy szemed egyre lejjebb téved,
Pajzán gondolattól, vágyad éled.
Édes köldök, s alatta a nő dombja,
Nyálad csorog, ajkadat úgy vonzza.
"Tüzes csókokat csókolnál rá, és nem kérdeznél,
Ahogyan Ő, Vele Te is úgy élveznél."
Szinte érzed már a bejárat kéjes illatát,
Szádban kezded érezni édeskés zamatát.
Mikor két hosszú comb feltárja előtted a vulvát,
Magod vágyadból úgy tör fel, mint izzó vulkán.
A nő mosolyog, hisz még semmit nem érzett,
S ez téged tettekre késztet.
Szemed nem tudod levenni lágy öléről,
Le akarod szakítani azt a rózsát a tövéről.
Ajkad a két comb közé tapasztod,
Nyelved ritmusára a halk sóhajokat hallod.
Szádban érzed kéjének minden cseppjét,
Kielégítve így a nő csodás testét. A VÁGY...
Helló, szia, szevasz,
Volna egy kis melasz.
Itt árválkodik fantáziám,
És egyre rajtad fantáziál.
Most először csókolsz kedvesem,
Hát csókolj tüzesen és hevesen.
Akard érezni fantáziám bársony ízét,
Mint én akarom inni lágy öled édes nedvét.
Beléd tenném, tolnám én keményen,
Csak úgy nyögdécselnél serényen.
Édes magam engedném a szádba,
Benned legyek, s ne légy olyan árva.
És te csak nyelnéd az ízemet,
Én ugyan úgy, a tiédet.
Szeretkeznénk, kefélnénk, basznánk,
Órákon át csak szopnánk, és nyalnánk.
Ha pedig kevés lenne, találkoznánk ismét,
Fényesre nyalnád fantáziám bársony kopasz fejét.
Majd aléltan elnyúlunk kéjesen az ágyon,
Hogy ez ne fantázia legyen, olyan nagyon várom.
EGYÜTT...
Imádom az ajkad, imádom a szád,
Imádom azt, ahogyan mászol rám.
Harapd lágyan fogaiddal ajkam,
Harapd úgy, hogy jobban akarjam.
Szeretem a nyiladozó rózsának illatát,
Szeretném, ha rám, ezt Te csókolnád.
Érezni akarom a gyönyört, mit ont a szád,
Jer Kedvesem, mezítelen itt várok Rád.
Csókolj édesen, harapj rá lágyan,
Harapd a testem, és érezd a vágyam.
Megharaplak Téged én is édes,
És felcsókolom mindet ízed mi kéjes.
Majd aléltan fekszünk Te és én az ágyon,
Míg mezítelen testünkre rá nem jő az álom.
Elernyedt testünket nyaldossa a lágy szellő,
E gyönyört már nem űzi el semmily nagy felhő.
Várom, hogy megint érezzem bőröd illatát,
Hogy ízleljem ölednek kéjes zamatát.
Érezd Te is nedvem selymes ízét,
Akkor is adnám, ha Te azt sose kérnéd.
KÖSZÖNÖM...
Köszönöm, hogy láthatlak,
Köszönöm, hogy áldhatlak.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy Te vagy a kedvesem.
Köszönöm, hogy felnyitottad szemem,
Köszönöm, hogy szívem Téged szeret.
Köszönöm azt, aki Általad vagyok,
Köszönöm azt, amit Tőled kapok.
Köszönöm, hogy megmutattad milyen szívből szeretni,
Köszönöm, hogy Te vagy az, akit sose fogok feledni.
Köszönöm azt a sok gyönyört, órát, percet,
Köszönöm, hogy együtt tölthettem el Veled.
Köszönöm, hogy lemeztelenítetted lelkem,
Köszönöm, hogy utat mutattál nekem.
Köszönöm minden bántó, és szerelmes szavadat,
Köszönöm, hogy rámutattál, van még bennem akarat.
Köszönöm, hogy mindig láthatom csodaszép szemedet,
Köszönöm, hogy Te vagy, aki ápolja meggyötört lelkemet.
Köszönöm, hogy annyi szépet adtál, és adsz még nekem,
Köszönöm, hogy mikor behunyom szemem, itt vagy mindig velem.
Köszönök mindent, ami Te magad vagy,
Köszönöm, hogy szíved engem soha el nem hagy.
Köszönöm, hogy mindig bízol én bennem,
Köszönöm, hogy örökké itt vagy benn a lelkemben.
LEGYÉL TE...
Legyél Te, aki vigyáz rám,
Legyél Te, aki jó hozzám.
Legyél Te, aki a smaragdom,
Legyél Te, kihez ragaszkodom.
Legyél Te, ki engem tesztel,
Legyél Te, ki velem leszel.
Legyél Te, ki az én kincsem,
Legyél Te, ki nélkül a csend sincsen.
Legyél Te, kit mindig nagyon várok,
Legyél Te, ki az én igaz álmom.
Legyél Te, ki elvarázsol,
Legyél Te, ki elvisz a mából.
Legyél Te, kinek hangja édes,
Legyél Te, ki szavára fülem is éhes.
Legyél Te, ki megtöri a kínos csendet,
Legyél Te, ki pezsdíti szívemet.
Legyél Te, ki nélkül nincs élet,
Legyél Te, ki nélkül mindig félek.
Legyél Te az ének, járd a táncod kérlek,
Legyél Te minden, mert Nélküled nincsen élet.
SZERELMES LOCSOLÓ...
Lobog Benned a szenvedély,
Mint ifjú párokban a nászi éj.
Ajkad tüzes, szemed szikrázik,
Vágyam Irántad csak úgy cikázik.
Engedd, hogy hűtsem testedet,
Engedd, hogy érezzem nedvedet.
Tudom, lelkedben háború van,
A józanész ilyenkor csak úgy pang.
És mégis kellesz, mint a tavaszi zápor,
Mikor velem vagy, elönti szívem a mámor.
Engedd hát, hogy öntözzelek Téged,
Így a szívedhez még közelebb férjek.
Akarom, hogy tudd!, lelked nem hagyom hervadni,
Amit szeretne, szeretnék Neki mindent megadni.
Ne száradjon, mint nyáron a sivatag,
Oázis leszek, Te pedig benne egy kis patak.
Lelkedet akarom én megöntözni,
Hidd el, ahhoz nem kell felöltözni.
Hulljon Rád a szerelem permete,
Csak úgy lángolsz, s ez most kell Neked.
NEKED...
Szeretlek, mert az lehetek melletted, aki vagyok,
Szeretlek, mert az élet Téged nekem adott.
Szeretlek, mert sorsunk már összefűz bennünket,
Szeretlek, mert bármi van, mi irányítjuk tettünket.
És szeretlek azért, ami ezek után vár ránk,
És szeretlek, mert mikor nehéz volt, mindig mellém álltál.
És szeretlek azért, mert a csodát megélhetem,
Hisz jobb dolog nem történt velem az Életben.
Már most hiányzol, pedig még itt van illatod,
Már most hiányzol, pedig még fülemben cseng hangod.
Már most hiányzol, pedig tudom bent vagy a lelkemben,
Már most hiányzol, pedig álmomban is, és mindig itt leszel velem.
Messze szívedtől szomorú az élet,
Messze Tőled nem leszek én boldog, ne is kérjed.
Minden szívdobbanás azt suttogja, látni akarlak,
Ha fázol Kedvesem, Téged magammal takarlak.
Nem kérem, hogy mindig szeress,
Csak addig, amíg jó az Neked.
De tudnod kell, Nélküled nincs élet,
Amíg Te vagy, én is csak addig élek. SZENVEDÉLY...
Mikor belenézek csodaszép szemedbe,
Magam látom, de Te jársz a fejemben.
Látom, ahogy szorosan ölelkezünk,
Látom, ahogy őrülten vív szenvedélyünk.
Úgy öleljük egymást, mintha már nem lenne holnap,
Rabod lettem, rabod vagyok, és rabod is voltam.
Elönt a forróság, ahogy magadba szívod testem,
Valami hiányzott, és már tudom, ez kell nekem.
Nyakadat csókolom, ruhádat lágyan leveszem,
Kezem megtalálja gyönyörű kebledet.
Megharapom, lágyan csókolom azt a pici bimbót,
Keményen az égbe tekint, szenvedélyem hívón.
Szeress! Könyörögve kérlek Téged,
Fogd marokra kemény szenvedélyem.
Vetkőztess le tüzes szemeddel,
Vagy a ruháimat csak úgy égesd el.
Érezd kedvesem mennyire kívánlak,
Érezd, hogy szívem mennyire eped utánad.
Tárd szét feszes hosszú combod,
Had érezzem a nedűt, mit kisvirágod ontott.
Mérhetetlen vágy, szenvedély és szerelem,
Őrült, de jó, és ez nagyon kell nekem.
Szívem a Te szíved ritmusára ver,
Hisz Nélküled már a nap sem kel fel.
Ölelj szenvedélyesen, ölelj, hogy azt is halljam,
Amit szíved dalol el egy dalban.
Félek Tőled, mégis annyira szeretlek,
Nem hittem, hogy én Neked nem kellhetek.
SZERELEM...
Egykor azt hittem volt szerelmes vagyok,
Akkor egy széplányt az élet nekem adott.
Még a szívem is hevesebben dobogott,
Majd ki ugrott, úgy zakatolt.
Mikor Rá néztem, láttam egy csodát,
De hamar kiderült, szívem nem Rá várt.
Pedig bennem égett, úgy lángolt,
Még a hangja is Ámor húrján táncolt.
A szerelem, mint erdőtűz olyan,
Ha nagy lánggal ég, benne égnek sokan.
De ha csak lobog úgy nyugodtan,
Nem perzsel meg túlzottan.
A szenvedélyt kevertem a szerelemmel,
Így nem tudtam mit kezdeni életemmel.
Úgy hittem, hogy a kettő ugyan az,
Nem voltam más, csak egy kis kamasz.
Érettebb fejjel már másképp gondolom,
A szívemet most magamban hordozom.
Nem adom ki, csak azért mert szép a lány,
A szívemet nem csapja már be a vágy.
Nem keverem a szenvedélyt a szerelemmel,
Nem játszom többet az életemmel.
Nem vagyok már felelőtlen kamasz,
Tudom, szívembe eljön még a tavasz.
SZERELMES VERS...
Mond, meddig kell még lennem Nélküled,
Mond, meddig kell még száműznöm Énedet.
Meddig fogom csak idézni szemed tükrét,
Miért nem láthatom benne a Szíved tüzét.
Mond, meddig kell nélkülöznöm ajkad édes ízét,
Miért nem láthatom mosolyod kecses ívét.
Ujjammal mikor érinthetem bársonyos hajadat,
Miért nem láthatom a mosolygós arcodat.
Mikor foghatom ismét szép kis kezed,
Mikor temethetem az arcomat ismét bele.
Meddig vergődöm egyedül a sötétben,
Meddig fekszem a rózsatövis tövében.
Látni akarom a tündöklő fényed,
Érezni akarom tested, az egészet.
Akarom, hogy érezd, mennyire szeretlek,
Akarom, hogy tudd, mindenhol kereslek.
Hiányzik az ölelésed,
Hiányzik a nevetésed.
Hiányzik minden, ami Te vagy,
Nem akarom, h egyedül hagy.
SZERETLEK...
Rafinált vagy nagyon,
Rafinált vagy Kedvesem.
Párnámon hagytad illatod,
S most mindenhol keresem.
Elvetted tán az eszemet,
Miért nem látom a testedet?
Orromban él még hajad illata mi édes,
Két szemed csillogása, mi vágytól fényes.
Nem lehet, mi gátat szabjon szívemnek,
Nem lehet, hogy ne szeressem szívedet.
Gyere kérlek, perdülj velem táncra,
S legyen ez Szerelmünknek násza.
Tudom, szívem nem vár Téged hiába,
És ugye tudod, Te vagy neki egyetlen virága.
Mikor az este leszáll, nézz a csillagokra kérlek,
Onnan a magasból őrzöm álmod, és figyellek Téged.
Mikor szemed lehunyod, legyen álmod csodaszép,
S tudd! szívem a szívedhez minden úton odaér.
Aludj majd békésen én Kedves Egyetlenem,
Pihenj nyugodtan és tudd! Te mindig kellesz nekem.
TE VAGY MINDEN...
Érted kel fel a nap, Érted ragyognak a csillagok,
Érted szűnik a sötét, és én is Érted vagyok.
Boldognak szeretnélek tudni mindig,
Veled akarok lenni egészen a sírig.
Lesem minden gondolatod,
Elnézek minden fondorlatot.
Csodát tenni nem tudok, éltem is véges,
De tudni akarom, hogy mindig Érted éltem.
Szeretem a meséket, mert két szemed gyönyörű,
Nézésed olyan, mint tompa késnek a köszörű.
Hangod bársonya bódítja a fülemet,
Mikor hallom, rabbá teszi szívemet.
Egy pillantásod is harmatot fakaszt,
A Te lényed szívembe lopja a tavaszt.
Örökkön örökké kéz a kézben és szabadon,
Mindig rózsát csókolnék édes ajkadon.
Bőröd feszes, mint friss virág szirma,
Ha fáj valamid, rohanok hozzád sírva.
Egy pillantásod elég, hogy az életem legyél,
Neked semmit nem kell tenni ezért.
Szeretlek akkor is, ha az néha fáj,
Szeretlek akkor is, ha szíved másé már.
Szeretlek vadul, vigyázva, szeretlek őrülten,
Szeretlek alázva és szeretlek bőszülten.
BOLDOGSÁG...
Igazán boldoggá tesz, hogy létezel,
Hervad a szíved...,
Úgy féltelek!
Ő is boldog lehet, mert úgy szereted, ahogy szereted,
Boldog lehet,
Mert megtévedt, még is ott lehet Te Veled.
Boldog vagyok én is, mert kitartásod meghozta gyümölcsét,
Visszahódítottad igaz Szerelmednek a szívét.
Tudom, ez az érzés vadító, és mámorító is egyben,
Mert visszatalált, kivel régről együtt vagytok jegyben.
Visszatért a tűz szunnyadni látszó szívedbe,
Mert vissza tért Ő,
Ki a boldogságot ihlette.
Elcsábultál e valaha?
Nem!
Gondoltál e úgy másra valaha?
Nem!
Könnyeid áztatták szép arcod, míg máshol járt?
Igen!
Boldog vagy, mert melletted, kit szíved várt?
Igen!
Boldog vagy, ha szemed látja Szerelmed,
S ő szívével öleli át a Te lelked.
Melletted van már, hát legyél boldog,
S ne szipogjon az a pisze kis orrod.
Mezítelen lelked most már felöltözött,
A boldogság lelkedbe ismét beköltözött.
FÁJDALOM...
Akkor mikor elveszítünk valakit,
Szívünkben a tavasz sem virágzik.
Hiányától fájdalmas lesz a sűrű magány,
Idegennek érzed az otthon, hívó szavát.
Úgy érzed, Nélküle vége az életnek,
S ki boldogságról beszél, az mind csak tévedhet.
Tán a magány lesz, mi életeden elkísér,
Ő fogja majd kezed, és Téged is elítél?
Szíved azt dobogja, Én se akarok élni már,
Haza hívta Isten.
Tudom, Ő otthon engem csendben vár.
Nem akarsz már többet félni, Nem akarsz Nélküle többé élni.
Szent Ő Neked, Istenként tisztelted,
Mikor Rá néztél, szemed csak úgy nevetett.
Nélküle nem olyan semmi,
Ő már nincs, nem tudsz hova lenni.
Egyre csak hajtogatod az örök szomorú mondatot,
Ki az, ki fejedre ilyen nagy bút hozatott.
Ki akarod ordítani, mit leírni nem lehet,
És továbbra sem érted, hogy Ő miért nincs Veled.
De tudod, hogy Ő végleg haza költözött,
Testben nincs Veled,
de lelke itt van a föld fölött.
Vigyáz Rád, óvja minden lépésedet,
Hiányával vigyázza a Te életedet.
ÁLOM...
Miért kell mindig álmodozni,
A szép és jó után áhítozni.
Úgy gondolod jönni fog a szőke herceg,
És rögtön megkéri majd a kezed?
Visz Neked gyűrűt, s Te leszel a jegyese,
Ugye minden lánynak ez kellene?
Egy Herceg fehér lovon,
Ki gazdag, és semmit nem vesz zokon.
Kell az álom, hogy a célod elérd,
Te légy az, ki mindent elért.
Adjon meg mindent, mi szíved vágya,
S így teljesül a leány álma?
És, ha az álom nem olyan, mint szeretnéd,
Önnön magad, Te felkeltenéd?
Lehet, hogy a herceged is csak olyan,
Hogy nem vesz Téged komolyan.
Ezért el ne dobd, ki ott van melletted,
Ki szívét egyszer már elérted.
Bár nem fehér lovon, de talán Ő a herceged,
Szeresd Őt, ameddig csak teheted.
Nem minden a pompa, a csillogás és ragyogás,
A gazdagság benned van, a szívedben, mi oly csodás.
Szőke, vörös, barna vagy akár fekete,
Nem kell a fehér ló, se a szőke herceged.
CSAK...
Csak szívom a cigarettát,
Egyiket gyújtom a másik után.
Közben tudom, hogy értelme semmi,
De nincsen erőm letenni.
Csak szívom a cigarettát és elmélkedem,
Vajon a sorsom merre vezet engem.
Merre visz az út, mi még nincs kövezve,
Kinek pottyanok majd az ölébe.
Mi az utam, mi a célom, mi az, mi vár rám,
Valaki ezt igazán elárulhatná.
Lézengeni, csapzott szárnnyal verdesni,
Ki tudja, hogy a jobb utat hol kell keresni.
Istenke tudja mi a célja én velem,
Csak Ő tudja miért is tartott életben.
Áldozatkész szolgája Neki Rafael,
Ki teendői mellett rám is figyel.
Csak szívom a cigarettát, füstje belém ivódik,
Közben fáradt lelkem minduntalan egyen civódik.
Tudom, hogy segítenem kell, csak nem tudom, hogy kin,
Olyan világot élünk, hogy nem segíthetünk mindenkin.
És menekülök...
Menekülök a büdös füstbe burkolózva,
És tudom, a jobb világot Isten elhozza.
Saját képmására teremtett minket,
Ezzel adva nekünk napról napra újabb hitet.
Csak szívom a cigarettát és nem akarom elhinni,
Erős vagyok, de ezt nincs erőm mégsem letenni...
ÉLNI...
Sétálok egy elhagyott utca kövén,
Nem érezhetem a rosszat mások bőrén.
Miért az, az első, mi tetszetős a szemnek,
S ha nem vagy "szép", Téged már észre sem vesznek.
Mit számít az, hogy ki fekete, ki fehér,
Lássuk már meg a Világ összes színét.
Valakinek mindig hiányzik valaki,
Fájna Neki, ha Ő nem lenne az, aki.
Miért az számít, mit látnak az emberek,
Hisz a szép külső, még hazug is lehet.
Ragyogni kell tiszta szívvel belülről,
Akkor szeretnek majd, s nem lesz, mi Téged felőröl.
Szívem az, Aki mindig is voltam,
S az lesz, Aki most is vagyok.
Lelkem néha lent van a porban,
Tiéd, felemelem, ha a Tiéd is ott van.
A legszebb emlék a szeretet,
Bár tudják, még is titkolják az emberek.
Amit magunk után mások szívében hagyunk,
Az megmondja, Mi kik is vagyunk.
Ne vedd el senkinek életét,
Gyermeked Te talán nem féltenéd?
Mit számít, hogy ki milyen színű,
Hisz Ő is ember, és érző szívű.